A közép-ázsiai utazás egyik legnehezebb része átküzdeni magunkat a nagykövetségek bürokratikus rendszerén. Néhány utazó azt mondja, hogy egy út sikere nem is a fizikai erőnléten, hanem a utazást megelőző pszichikai felkészültségen múlik.
Szlovák állampolgárként a kínai vízumon kívül az összes többit Bécsben kellett felvennem. Ez nem kis útiköltséggel járt. Ezen kiadásaim csökkentése érdekében vonattal jártam Pozsonyba, majd onnan bringával Bécsbe. Ez így is 200 kilométer vonatozást és 150 km tekerést jelentett alkalmanként. Bizony sokszor elszomorodtam, amikor 2 perc alatt vágtak ki, mert hiányzott valamilyen dokumentum a sikeres vízumigényléshez. Ha nem lettem volna erősen eltökélt, akkor lehet az ötödik bécsi látogatás után feladtam volna terveim. Na de vegyük sorra a vízumokat.
Moldávia − az első EU-n kívüli ország utamon – nem vízumköteles
Ukrajna − nem vízumköteles
Grúzia − nem vízumköteles
Azerbajdzsán − a vízumhoz meghívólevél (Letter Of Invitation = LOI ) kell, amit azeri állampolgárok nem szívesen írnak meg, mert onnantól kezdve a levél írója felel is a meghívottért, és balhé esetén ő is pénzbírságot kaphat. Számításba jöhetett volna még a tranzit vízum, amit a következő ország vízumának meglétéhez kötnek (Irán). A tranzit vízum hossza 3-5 nap. Nekem az 5 nap elég lett volna, de ezt nem tudták garantálni. Ezért úgy döntöttem, nem nehezítem a dolgom, útvonalat változtatok.
Örményország − mivel az év elejétől nem vízumköteles, úgy döntöttem hogy nem Azerbajdzsánból, hanem Örményországból lépek be Iránba.
Irán − 2005 óta sokat változott a helyzet. Akkoriban két budapesti látogatással meg volt oldva az ügy. Most sajnos Budapesten már nem tudtak segíteni, a bécsi konzul pedig LOI és utasbiztosítás nélkül szóba sem állt velem. Egy teheráni utazási irodán keresztül kaptam meg az LOI-t 45 euróért. Mivel 90 nappal a vízum bepecsételését követően meg kell kezdeni a 30 napos iráni látgatást, ezért túl hamar intézkedni fölösleges is volt. A probléma viszont ott kezdődött, hogy júniusban lesznek Iránban a választások, és erre az időszakra 30 naposra rövidítették a benntartózkodási időszakot. Ez azért jelentett gondot, mert indulásom után egy hónappal még nem szándékoztam Iránba érkezni, viszont így muszáj leszek. Ráadásul vízumot is kell majd hosszabbítanom, mert a következő ország vízuma július elsejével indul csak. A lényeg, hogy az indulásom előtt egy nappal belekerült ez a vízum is az útlevelembe − további 52 euróért.
Türkmenisztán − turista vízum csak úgy kapható, ha egy türkmén utazási irodánál komplett programot vásárolunk, szállással, vezetéssel, rengeteg pénzért. Ez viszont nem az én asztalom. Maradt az 5 napos tranzit vízum 39 euróért. Ez alatt az idő alatt kell letekernem a 450 kilométeres sivatagi szakaszt. A vízumhoz le kellet adnom bringám alvázszámát igazoló papírok másolatát is.
Üzbegisztán − a történet az előző két ország eljárásaihoz hasonló. LOI kell, amit csak üzbég utazási iroda ad ki program vásárlásáért cserébe. Találtam viszont a neten egy olyan irodát, amelyik hotel foglalást és érvényes LOI-t állit ki egy kis illetékért cserébe (31 euro). Ezekkel a dokumentumokkal kértem meg az üzbég vízumot Bécsben. 74 euróért cserébe meg is kaptam. A vízumhoz kellett az útlevél összes oldalának másolata is.
Tádzsikisztán − a konzul nagyon kedves, fiatal fickó volt. Miután leadtam munkahelyemről az igazolást, és kifizettem a 100 eurót, egy héten belül visszakerült hozzám az útlevél a szükséges iratokkal. Megkaptam a BGAO engedélyt is, ami a Pamír-hegységbe való belépéshez nélkülözhetetlen.
Kirgizisztán − nem vízumköteles 2012-től
Kína − na ez az az ország, ahol tilos megemlíteni, hogy bringával szeretnél belépni. Egyszerűen kell egy turista vízumot kérni egy pekingi kiránduláshoz azzal a szöveggel, hogy sokáig külföldön leszel, és repülés előtt már nem lesz időd újra eljönni, ezért 3 hónap helyett adják 6 hónapos érvényességgel. Mindezért 41 eurót fizettem, és a következő héten meg volt a vízumom.
Pakisztán − szintén repülőjegy és hotel rezerváció kell. Ők viszont nem voltak hajlandóak 6 hónapos érvényességgel kiadni a vízumot. Ezért kellett új útlevelet csináltatnom, amibe majd Ági kéri meg 3 hónappal pakisztáni utazásom előtt a vízumot. Az útlevelem majd postával utazik utánam, és a tervek szerint Tádzsikisztán fővárosába, Dushanbeban kapom kézhez.
Ha végig olvastad ezt a tortúrát, akkor megértheted, hogy a 3 hónapos expedíciós előkészületek legnagyobb részét ezek a bürokratikus futkosások vették el. A legnehezebb az egészben az volt, hogy mindez nem volt előre megírva sehol. A neten böngészve és saját tapasztalatokból jutottam el idáig.