A murgabi tartózkodás megmagyarázhatatlan módon nyúlt két napra. Ebben az Isten háta mögötti városkában volt valami, ami nem engedett tovább indulni. Igazándiból semmit nem lehetett itt elintézni. Nem volt internet, általában áram sem, és egy normális üzlet vagy étterem sem. Pedig már jó lett volna valamit enni, főleg hogy a rám váró szakasz az eddiginél még nehezebb volt. De pont ebben a nagy igénytelen semmiben találtam meg azt a csendet, ami leültetett egy dombtetőre, és egy napon keresztül csak néztem a tájat és élveztem azt a leírhatatlan gondtalanságot, ami talán a végtelen szabadságból vagy az európai igények felhagyásából adódott.
